A hipnózisról sokan nem is tudják, mi mindenre jó...

Ha ma meghalljuk a hipnózis szót, nagyon sok embernek még mindig ingával bohóckodó mágusok, a színpadon hétköznapi embereket csirkévé átváltoztató showman-ek vagy épp kuruzslók jutnak eszébe. De vajon mi az igazság? Mi tulajdonképpen a hipnózis? És hogyan lehet hatásos életünk kusza fonalainak felgöngyölítésében, vagy akár a babavárás hozzásegítéséhez?

Ebben a témában szakértőnket, Maczkó Nóra hipnoterapeutát, meddőségi specialistát kérdeztük, aki több száz nőnek segített már pályafutása során, és nem egy kismama köszönheti neki áldott állapotát.

Amikor elkezdtünk Nórával beszélgetni, az első kérdésem arra irányult, hogyan is tart most itt, és hogyan került kapcsolatba a hipnózissal.

„Egész kicsi korom óta vonzott a baba-lét, az anyaság és a várandósság. Valahogy mindig azt éreztem, hogy nekem ezen a pályán a helyem. Természetesen ehhez hűen, jelentkeztem szülésznőnek. Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a szakon, részese lehettem szüléseknek, bent voltam a magyar egészségügyben. Azonban eljött az a pont, ahol éreztem, a kezeim meg vannak kötve, és nem tudok annyit adni ennek a rendszernek a keretein belül, amennyi erőt magamban érzek. Szerencsére ebben az időszakban ismerkedtem meg a hipnózissal a páromon keresztül. Elkezdődtek a képzések, és ahogy tisztultam saját magam is, úgy tisztult ki jövőképem is. Egyik este pedig, ha hiszed, ha nem, azon gondolkodtam, hogy a hipnózist hogyan is tudnám összekötni a babvárás általam hőn szeretett témájával. Amikor is egyszer csak mesébe illően, szó szerint felvillant a fejem felett az a bizonyos fényes villanykörte. Egyszerűen tudtam, hogy azon nőknek és pároknak kell segítenem, akiknek a babavárás elején vannak nehézségeik. Hogy ez a villanykörte-effektus honnan jött, nem tudom…De akkor és ott arra az információra volt szükségem.

Elég ijesztőnek hangzik a szó, hogy „hipnózis”… Ahogy már szóltam róla, nagyon sokan, köztük jómagam sem vagyok teljesen tisztában a módszerrel. Megtennéd, hogy kifejted nekünk?

„Természetesen még ma is nagyon sokan félnek, és tartanak ettől a módszertől. Ha belegondolunk, ez teljesen racionális félelem, hiszen a médiának és a filmeknek köszönhetően egy elég negatív kép rajzolódhat ki az emberekben a hipnózisról. Illetve hozzátenném még azt is, hogy megfigyelhető, ha az ember nem ismer valamit, attól egész egyszerűen fél és tart. Mivel a módszer még hazánkban elég gyerekcipőben jár, nem örvend akkora a publicitásnak, érthető ez a fajta tartás a hipnózistól.

Viszont ha az emberek tudnák, amit én tudok a hipnózisról, biztosan jót nevetnének magukon, hogy ettől féltem én? Sőt! Nagyon sok kliensem száját hagyja el ez a mondat, miután átélték az első transz-állapotukat. De visszatérve a hipnózishoz, ez egy teljesen természetes módszer, ahol csupán az agyunk működési sajátosságait használjuk fel okosan. Tudniillik agyunk 4 hullámhosszon – 4 agyi hullámhosszon működik. Ezek a következők:

  • éber állapotban úgy nevezett béta hullámok uralkodóak agyunkban
  • egy kicsit ellazultabb, nyugodtabb, kikapcsoltabb állapotban megjelennek az alfa hullámok
  • ha már nagyjából félálomban vagyunk, théta hullámok mérhetőek
  • mélyalvás szintjén pedig delta hullámok mutatkoznak

A négy agyi hullám-szint fentről lefele mutatja annak mélységét. Tehát ezen a négy agyi aktivitás szinten megyünk keresztül bétától a deltáig ahogyan alszunk el, és fordítva lennének kimutathatóak, ha a felkelés folyamatában kapcsolnánk rá fejünkre az eeg-t. (Elekroenchecpalograph, amely ezen agyi hullámokat méri – a szerk.)Azért fontosak a számunkra ezen szintek, mert a megfelelő agyi aktivitási állapotba kell eljuttatnunk nekünk a klienst, hogy maga a hipnózis – a transz állapot létre tudjon jönni.

Tehát a hipnózis során egy olyan állapotot idézünk elő, amelyen agyunk nap mint nap, akár naponta többször is, teljesen természetes módon átmegy. Más szavakkal élve, agyunknak ezt a természetes, tehermentesítő folyamatát idézzük mi elő mesterséges módon. Láthatod te is, hogy nincs ebben semmi ördöngősség, semmi fenyegető.

Rendben, ezt már manapság a nagy nyilvánosság elé tárták, hogy agyunk több hullámfrekvencián dolgozik. De miért is jó, hogy a hipnózissal az agyi hullámokat befolyásolni tudjuk?

Azt még tisztáznunk kell, hogy agyunkat, elménket mi a hipnózisban két fő részre osztjuk. Az egyik a tudatos- racionális elme, a másik pedig a tudatalatti. Előbbi akkor működik, amikor ébren vagyunk és tudatosan tesszük a dolgunkat. Dolgozunk, gondolkodunk, érvelünk, analizáljuk a körülöttünk lévő világot. Míg utóbbi tulajdonképpen 0-24 egy mindent magába fogadó szivacsként funkcionál. A tudatalatti elmében minden benne van születésünktől kezdve életünk eddigi pillanatáig. Érzéseink, a külvilágból eredő ingerek, a múltunk, traumáink, eltemetett emlékeink…egyszóval minden. Viszont a tudatalattit a tudatos elme kvázi egy kerítéssel körbe veszi, és csak bizonyos információkat enged ezen a kerítésen át. Alapvetően ennek a kerítésnek köszönhetően nem bolondulunk bele a rengeteg információba, ami a fejünkben van. Hiszen gondolj csak bele, ha mindenhez hozzá tudnánk férni egy pillanat alatt, ami a fejünkben van…őskáosz lenne. Így viszont csakis azon információk jönnek át, amit a tudatos elme engedélyez az adott helyzethez, szituációhoz mérten. Nem engedi például, hogy a munkahelyünkön a semmiből az elménkbe tóduljanak fájdalmas gyerekkori emlékeink. Hisz ez nem is lenne hosszú távon kifizetődő.
Hipnózisban pedig a tudatos elmének ezt a kerítését tudjuk egy picit megnyitni, hogy a tudatalattiban lévő információhoz hozzá tudjunk férni. „

Olyan fontos lenne a tudatalatti elme tartalma?

„Igen, mivel ahogy már említettem, minden információ és hatás, ami eddigi éltünk során ért minket, benne van a tudatalattiban. Így a régi fájdalmak, sérelmek, traumák, minták és életvezetési stratégiák is. Azt még kihangsúlyoznám, hogy a tudatalatti elme egy 5-6 éves gyermek szintjének felel meg. Ez azért fontos információ, mivel ami és ahogy  egy ilyen idős gyermek számára befogadható, az a tudatalattiban is pontosan így játszódik le. Tehát amit egy 5-6 éves gyermek a világból fel tud fogni, kialakítja a világnézetét, dettó így viselkedik a mi tudatalattink is.

Ebből adódóan gondolom már mondanom sem kell, hogy miért is problémás ez.

Sok tévesen értelmezett helyzet, irracionális fájdalom és félelem bújhat meg ez által ott. Ezek az alaptalan helyzetek és esetenként érzelmek azok, melyek alapjaiban meghatározzák mindennapjainkat, ahogy viszonyulunk a világhoz, és amilyen elv szerint éljük az életünket. Könnyen lehet pedig, hogy ezekből a régi sérelmekből fakadóan éli valaki úgy az életét, hogy a védekezésre van berendezkedve. Így ezáltal pedig egy folyamatos félelem és védekezés az élete.
Rá kell jönnünk, hogy miért úgy éljük az életünket, ahogy!

Mik a fő mozgatórugóink? Mik a visszatérő minták az életünkben?
Hasonló életet élünk-e mint édesanyánk avagy édesapánk? Esetleg hozzájuk hasonló problémákkal kell megküzdenünk?
Tudjuk, hogy bizonyos szituációkban nem jól reagálunk, de mégsem tudunk jobban dönteni?
Hol vannak a korlátaink és miért ott?
Ilyen és ehhez hasonló alap életvezetési-stratégiákat tárolunk tudatalatti elménkben. „

Ha pedig már rájöttünk, hogy valami nem jó, szeretnék változtatni, a hipnózis ebben hogyan tud segíteni?

„Hipnózis során a théta-agyhullámok szintjén dolgozunk. Ez azért is fontos, mivel ebben az állapotban a tudatos elme karámja meg tud nyílni, és hozzáférhetünk a tudatalatti elme tartalmához. Ebben az állapotban képesek vagyunk megvizsgálni a miértjeinket, a fő mozgatórugóinkat, az elakadásainkat, a félelmeinket.

Ha pedig képesek voltunk azonosítani őket, akkor lehajolunk ehhez az 5-6 éves kisgyermekhez, és megkérdezzük tőle, mit érez, mit raktározott el, fogadott-e meg valamit hosszú távra. És mivel nem rontunk ajtóstul a házba, képesek vagyunk ezt a kommunikációt megteremteni a tudatalattival. Elmagyarázzuk neki az ő nyelvén, hogy anno mi is történt, valójában hogyan zajlott az a szituáció, megnézzük a másik szemszögéből is a helyzetet, és ebben az állapotban jönnek az „aha-élmények”.

Szóval én ezért és ezért viselkedtem mindig úgy édesanyámmal…Ezért nem tudok édesapámmal kommunikálni….Ezek a rejtett félelmek elől menekülök….Ezért gáncsolom el önmagam a siker kapujában mindig…
Ha pedig fel tudjuk nyitni a tudatalatti szemét, hogy valójában mit miért csinál, hogy egy önkorlátozó életet él, megfelelő változtatási irányt tudunk neki felkínálni. Ugyan úgy, ahogy ezek a régi sérelmek be tudnak ragadni a tudatalattiba, ha sikerül őket azonosítani, megfelelően le tudjuk ezen sérelmeket kezelni, onnantól el is tudnak tűnni elménk tartományából. „

Hogy lehet ezeket a berögzött mintákat, félelmeket eltüntetni?

„Ha már rájöttünk, hogy az adott minta, félelem vagy sérelem miért van ott, akkor általában mindig megnézzük klienseimmel a mögöttes okokat. Ők fogják megválaszolni, hogy miért alakultak ki, és miért vannak még ott. Illetve azt is ők fogják megmondani, hogy mi kellene ahhoz, hogy ezek a gátak el tudjanak tűnni. Természetesen kívülállóként objektívebb rálátásunk van nekünk terapeutáknak ezen elakadásokra, tudjuk egy picit a megfelelő irányba terelni az eseményeket, de a választ mindig a kliens mondja ki.

Alap mottóm, hogy a kérdés és a válasz is ott van bennünk. Csak a kettő közötti úton veszünk el valahol félúton. Ekkor jövök én a képbe, és csak az A pontot segítek összekötni B ponttal. Szükség lehet egy gyász-folyamat megtámogatására, egy szeretett személy elengedésére, megbocsájtásra, egy utolsó beszélgetésre, a bennünk élő gyermek megvédésére és megszeretésére.
Ezen eseményeket pedig nem feltétlenül tudja mindenki önmagában lerendezni. Ekkor segítünk mi, hogy a megfelelő kérdéssel rá tudjon jönni a kliens, mi is az, amire igazán szüksége van.

Szerencsére nagyon sokféle technika és metódus áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a megfelelő képet le tudjuk festeni a tudatalatti elme számára.

Csak hogy jobban meg tudja érteni mindenki: mintha egy pillanatképet apró pici darabjaira szednénk, megnéznék, hogy annak minden eleme valós-e. Ha pedig találunk valami turpisságot, megfelelő módszerekkel át tudjuk rajzolni / újra tudjuk rajzolni a mozaikdarabkát, ami most már a valóságnak megfelel. S majd ezeket a valóságnak hű mozaikdarabkákat újra összerakjuk, amikor is pedig egy teljesen új kép rajzolódik ki a darabkákból.

Fontos azonban, hogy mindig úgy rajzoljuk át ezeket a mozaik darabkákat, ami a kliensünk valóságába beleillik. Nem adhatom rá az én szemüvegemet! Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy nekünk terapeutáknak az ülés alatt fel kell vennünk klienseink szemüvegeit, amin keresztül látják a világot. Ez azért is fontos, mert csak olyan információk tudnak a tudatalattiban megragadni, ami a személy világnézetével azonos. Tehát nem tudom „beletáplálni” egy olyan személy elméjébe a fagyi szeretetét, aki világ életében gyűlölte a fagyit.
Egy folyamatos ráhangolódás szükséges a sikeres terápiához. „

A babaváráshoz hogyan kapcsolódnak a mélyen bennünk élő tudatalatti tartalmak, és hogy lehet hipnózissal hozzásegíteni nőket / párokat a gyermekáldáshoz?

„Tapasztalatom alapján az esetek 90%-ban nem a babavárás témaköre a fő probléma a klienseimnél. Legtöbbször gyerekkorból erednek félelmek, gátak, amelyeket feloldva a gyermekáldás zöld utat kaphat. Nagyon sokan hoznak magukkal olyan szülői mintát, amit tudat alatt elutasítanak. Az elutasított szülői mintával pedig elég nehézkes a gyermekáldás.
Egy feldolgozatlan trauma vagy haláleset is ott bújkálhat gátló tényezőként. Ám sokszor az is előfordul, hogy a nők nem bíznak saját testükben. Nem bíznak abban, hogy képesek lennének kihordani egy babát és a világra hozni. Vagy egy túlzott karrierre fókuszálás mögött is rengeteg ok húzódhat meg.

Ha valaki eljön hozzám azzal a problémával, hogy sok éve próbálkoznak, de még mindig nem jön a várva-várt baba, akkor én egy teljes körű anamnézissel kezdek, hogy képet kapjak a kliensem életéről, háttértörténetéről, múltjáról, félelmeiről és gátjairól. A további munka során pedig ezeket a félelmeket, gátakat nézzük meg közelebbről hogy mi lehet az, ami gátolja céljai elérésében.
Lehet természetesen, hogy több aspektusból kell megvizsgálni a babátlanság tényét, de amikor megnyílik előttem a tudatalatti elme, gyönyörűen kidomborítja, hogy számára mi a fájdalmas és kellemetlen. Mintha csak rámutatna, hogy hol van benne egy seb, amelyet gyógyítsunk meg.

Sokszor elegendő, ha rendbe tesszük saját szüleinkhez való viszonyunkat, megbocsájtunk nekik, egy a kliens számára megfelelő anya- vagy apaképet alakítunk ki, feloldjuk testünk gátjait. Ha pedig maga az oldás sikeres volt, számtalan önmegerősítő és pozitív gondolattal látom el klienseim, így innentől már ezek a pozitív szuggesztiók fognak aktiválódni, ha a babavárás témája szóba kerül. „

Volt már olyan kliensed Nóra, akinél nem jött létre az általad említett transz-állapot?

„Igen, volt már, szerencsére azonban egy kezemen meg tudom számolni, akik nem tudták elérni az említett szintet. Ahhoz, hogy valakit le tudjunk vinni a théta állapotba, nekünk terapeutáknak elengedhetetlen a kliensre való hangolódás. Viszont talán ami ennél is fontosabb, az az, hogy maga a vendégem is rám tudjon hangolódni.

Ezért alakítottam ki úgy a terápiák menetét, hogy az első alkalommal csupán beszélgetünk egymással, lehetőségünk van megismerni a másikat, és el fog ott az első alkalommal dőlni, hogy ki tud-e alakulni közöttünk a megfelelő rapport. Ez azt jelenti, hogy a kliens meg tud-e bennem bízni, rá meri-e hagyni magát az instrukcióimra, elhiszi-e hogy fogok tudni neki segíteni. Ha bármi kétség vagy kétely merülne fel, amit nem beszélünk meg, az gátolhatja a későbbi munka sikerességét.

Volt olyan esetem is, amikor éreztem, hogy a vendégem nem meri elengedni magát, nem meri rám bízni magát. Ebben az esetben pedig predesztinálva van, hogy a terápia nem tud egy kerek egész lenni. Volt egy pszichológus kliensem, akinél tisztán éreztem, hogy pusztán azért nem tud velem dolgozni, mert ő volt a pszichológus.
Engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki felső vezető, ki pedagógus, ki vállalkozó vagy ki alkalmazott. Ha valaki eljön hozzám, tudásom legjavát adva próbálok neki segíteni. És az, hogy befogadja-e a segítségem, az csakis az egyes emberen múlik.

Van az a pont, ahol én már nem tudok többet tenni. Nyújtom a kezem, amibe bele tudnak kapaszkodni mint egy mankóba, de én helyettük nem lépdelhetek az úton. Ám szerencsére a vendégeim 98%-ánál sikeres a munkánk.

Tudnál olyan esetet mondani, ahol neked volt köszönhető a gyermekáldás?

„Nyilván én csak egy megfelelő háttérországot próbálok kialakítani a nőkben és férfiakban a baba érkezéséhez, de magához a gyermekáldáshoz ketten kellenek, és hogy a leszületendő lélek is akkor akarjon leszületni hozzájuk. Örömömre szolgál, hogy több olyan vendégemtől kaptam visszajelzést, hogy a 3. vagy épp a 4. alkalom után, a terápiás folyamat közben sikerült a babának megfogannia.
Volt, akivel a nőiesség elfogadásán dolgoztunk ekkor, volt akinél a szülőkkel való viszonyt rendeztük, volt akinél pedig a régmúltban átélt babák elvesztésének feldolgozása után érkezett a csoda. Egy szó mint száz, amit nem győzök a terápiák alatt sulykolni, és itt is szeretném kihangsúlyozni az a hit.
Hinni önmagunkban, hinni abban, hogy képesek vagyunk változtatni, és hinni, hogy a jó be tud áramolni életünkbe!”

Köszönetképp mi is szeretnénk hinni, hogy Nórának mind több csodás történet kerül majd a tarsolyába, és rengeteg nő, férfi és pár tudja megtapasztalni a hit erejét!

❤ KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! ❤