Régen is sok mindenre hajlandóak voltak a szépségükért a nők: még az életüket is képesek voltak kockáztatni azért, hogy megfeleljenek a szépségideálnak.
Amióta világ a világ, tudjuk, hogy a nők bármi áron meg akarnak felelni az éppen aktuális szépségideálnak. Mivel pedig korántsem volt egyszerű lépést tartani az eszménnyel, a szépségért sokszor szó szerint meg kellett szenvedni.
Úgy tartották ugyanis, hogy a legőrültebb szépségszabályokat betartva jobbak lesznek a nők házasodási esélyei, hiszen szépségüknek köszönhetően az ideális és előkelő férfi felfigyel rájuk.
Hátborzongató áldozatok a szépségért
Valójában azonban a nőknek a szépség oltárán súlyos áldozatokat kellett meghozniuk, amik nemritkán megnyomoríthatták őket, de akár az életükbe is kerülhetett. A szépségtrükkök manapság nagyon bizarrnak tűnnek, pedig akad köztük olyan, ami nem csak a múltban létezett.
A magas talpú cipők története az ókorig visszanyúlik, divattá a 15. században vált chopine néven. Bár védte az úri nők ruháját a piszoktól, csak a cselédek segítségével tudtak járni benne.
A reneszánsz ideált követve a nők az arcot kezdték el torzítani: a minél magasabb homlok és a szempillák teljes hiánya lett a cél.
A 17. századi Angliában a fehérség volt az előkelő származás jele, amit ecet és ólom keverékével vagy ólommal dúsított púderrel értek el. A mérgezés sárga bőrt és halált is okozhatott.
Viktória királynő idejében a darázsderék és a méretes fenék volt a kívánatos a nőknél, ezért a szoros fűzőkhöz a szoknya alá turnűrt vettek.
Szintén a viktoriánus kor veszélyes hóbortjának számítottak a méregzöld ruhadarabok, színüket arzén- és réztartalmú festékkel érték el, ami lassan akár meg is ölhette viselőjét.
Ezt a szerkezetet már a 20. században találták fel, amikor a bájos, gödröcskés arc vált vonzóvá. Akinek a természet nem adta meg a szexepilt, fájdalmak árán gyárthatott magának vele.
Szintén a 20. század őrültsége a sminkvédő, ami az arcot az esőtől és a hótól is megvédte. A bizarr kinézet mellett gyorsan be is párásodott a szerkezet, ami miatt nem vált időálló divattá.
Sokáig szokás volt Kínában a lábfej elkötése, mivel a kis lábméret az előkelő származás jeleként jó férjet garantált. Mivel a lábujjak rosszul forrtak össze, a csonkítással a nőket egy életre megnyomorították.
Egyes burmai törzsek nőtagjai máig nyújtják a nyakukat: ez a szokás eredetileg védelemre szolgált, majd a rangot emelte ki. Gyerekkortól kezdik gyűjteni a gyűrűket, amiket levéve iszonyatos fájdalmakat élnek meg.
Mauritániában ma is él az a borzalmas berögződés, hogy a sok háj megfelelő férjet biztosít a nők számára, ezért már a kislányokat is kényszeretetésre fogják.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
