Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután mindenki letette a földre a lufiját, és szaladgálni kezdtek közöttük, így teljesen összekeveredett a sok színes léggömb. A tanár azt a feladatot adta a gyerekeknek, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel. Ere 2 percet adott. Hatalmas fejetlenség lett: a diákok össze-vissza rohangáltak, de alig volt valaki, aki megtalálta a sajátját.
Ekkor a tanár azt kérte, hogy mindenki vegyen fel a földről egy lufit, és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta. 1 perc sem kellett, és minden diák kezében ott volt a saját lufija.
A tanár ekkor azt mondta: 'Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt.'
