Na, mit gondolsz, miért hagyott ott a csajod/pasid? Azért, mert talált valakit, aki szerinte jobb nálad. Kicsit még tartsd magadban az anyázást! Ez sajnos színtiszta tudomány és még csak megnyugtatni sem tudlak, a helyzet ugyanis ennél már csak rosszabb lesz.
Ez nekem ugyanolyan érzékeny téma, mint neked, de nem fogok csak azért kamuzni, hogy megkíméljem a kis lelkem a csúnya igazságtól. A University of Texas néhány hónapja publikált tanulmányából csak az nem tudja levonni a keserű tanulságot, akinek a kobakjához nőtt a rózsaszín napszemüveg. Ha szorult beléd némi romantika, azt a Journal of Evolution and Human Behaviour című kiadványban megjelent írás gyökerestől fogja kigyomlálni a szívedből. Nem mond semmi újat, de olyan ügyesen tapint rá a lényegre, hogy a kifejezetten rémisztő megállapítások ellen még maga Cicero sem tudna dadogás és csúsztatások nélkül érvelni.
Itt a lényeg:
“NEM TUDUNK HŰSÉGESEK LENNI EGYETLEN EMBERHEZ, MERT MINDIG LESZ VALAKI MÁS, AKI DÖGÖSEBB VAGY OKOSABB NÁLA.”
Ez eddig még nem újdonság, de tovább is van, mondom még. A kutatásban 119 olyan férfit és 140 olyan nőt vizsgáltak, akik tartós párkapcsolatban élnek. (A kísérletben részt vevők átlagosan hét és fél éve voltak együtt az aktuális partnerükkel.) Kiderült, hogy hiába az elkötelezettség, egytől-egyig folyamatosan pásztázzuk a környezetünket jobb partnerek után kutatva, ami sokszor még csak nem is tudatos a részünkről.
A szakemberek összesen 27 olyan tulajdonságot számoltak össze, mely alapján egy érett személyiség eldönti, akar-e az adott jelölttel kapcsolatot kialakítani. Ilyen például az, hogy mennyire vonzó az illető külseje, mennyire intelligens, mennyire egészséges és hogy mennyire potens anyagilag. (Aranyásók esetén elég, ha a legutolsóban vagy jó.) Ezekből a tulajdonságokból áll össze, hogy a másikat mennyire tartjuk kívánatosnak.
A lényeg, hogy gyakorlatilag nem találtak olyan párt, ahol mindkét fél azonos mértékben lett volna kívánatos a másik számára és valahol itt kezdődnek a bajok. Amikor a párok közül a kívánatosabb félnek elkezdtek jelölteket mutogatni, kiderült, hogy minél klasszabb csajt/pasit pakolnak elé, az illetőnek annál nagyobb kihívást jelent hűségesnek maradni a párjához. Egyes esetekben lojálisnak maradni nagyjából akkora frusztrációval járt az illető számára, mint amikor a hisztiző gyereket elráncigálják a játékbolt kirakata elől. Ezzel szemben, ha a bemutatott jelölt a párjuknál kevésbé volt kívánatos, a résztvevők elégedettséget és önigazolást éreztek.
Az egyformán kívánatos felekből álló pároknál ez ugyanígy működött, azzal a különbséggel, hogy a nekik bemutatott csajnak vagy pasinak nagyobb minőségi ugrást kellett mutatnia az aktuális társhoz képest ahhoz, hogy beüssön a frusztráció. Nyilván, hiszen a világbajnoki övet sem nagyon lehet pontozással elnyerni a bajnoktól. Muszáj kiütni a rohadékot.
A TANULMÁNY KEREK PEREC RÁVILÁGÍTOTT, HOGY A KAPCSOLATOK CSAK AKKOR MŰKÖDNEK MEGFELELŐEN, HA NEM BUKKAN FÖL A FELEKNÉL KÍVÁNATOSABB HARMADIK.
Itt van például ez a díszmajom…
Ne tégy úgy, mintha nem tudnád, ez mit jelent! Mindenkinek, minden körülmények között élesek a receptorai. Mindenki folyamatosan keresi a jobbat, a szebbet, a jobb segget, a szebb melleket, az izgalmasabb agyat, az igézőbb szemeket. Ha a kapcsolatodban te vagy a kívánatosabb fél, akkor te is csinálod, még akkor is, ha ezt magadnak sem vallod be, még úgy is, hogy közben észre sem veszed. Ha te vagy a gyengébb, akkor is, de ebben az esetben kisebb az esélye, hogy a párodnál tutibb harmadikkal kerülsz kapcsolatba.
Daniel Conroy-Beam, a kutatás egyik vezetője a fentiekhez azért hozzátette, hogy a tanulmány nem ölelt föl akkora időtartamot, hogy a rizikós kapcsolatokat – ahol az egyik fél kívánatosabb, mint a másik – egyértelműen halálraítélt kapcsolatoknak bélyegezzék, de ha ez téged megnyugtat, akkor egészségedre! Daniel ugyanis gyorsan hozzáfűzte, hogy az már az eddigiek alapján is biztosnak látszik, hogy a párok csak addig maradnak együtt, amíg a kívánatosabb félnek nem jön egy a meglévőnél is vonzóbb – és ténylegesen is elérhető – opció, vagy amíg a gyengébb fél kívánatossága nem esik túl mélyre.
Tök jó, ezzel most már hivatalos:
a hűség nem más, mint a lehetőség hiánya. 
Ha hiszel a szerelemben, akkor az eddigiek valószínűleg nem nyugtattak meg, de még csak most jön a megsemmisítő parasztlengő, amit nem más, mint a modern technológia visz be az egyébként is gyenge lábakon álló romantika állcsúcsára. Tudod, mit csinál a gyengébb fél, amíg az erősebb folyamatosan pásztáz jobb partik után? Különböző módszereket dolgoz ki párja megtartása érdekében, melyek közül csak az egyik az, hogy próbálja a másikat minél elégedettebbé, magát pedig minél kívánatosabbá tenni. Ezeknél sokkal fontosabb, hogy mindeközben minden erejével próbálja a másikat visszatartani attól, hogy nála jobb arcokkal találkozhasson.Ez a legnagyobb gáz, hiszen amit eddig elmondtam, így van már évezredek óta. Nem hiába hűtlenségtől és árulástól hangos az emberiség történelme, a világirodalom, de még a mitológia is; az emberek mindig ilyenek voltak. Mindig a jobb kellett nekik. Ami viszont ma már teljesen másként van, jobban mondva, amiből sokkal több van mint régen, az nem más, mint a lehetőség.
A PSZICHOLÓGIA UGYANAZ, DE A KÖRNYEZET DRASZTIKUSAN MEGVÁLTOZOTT.
Na, vajon mire gondolok, srácok? Az internet, a közösségi média, a globalizáció, az elvárosiasodás; az emberi tényező mellett ezeknek mondhatsz köszönetet, amikor a csajod egy kínos levelet hátrahagyva elpárolog a közös lakásotokból, mint egy szagtalan szellentés. A nagyszüleid azért maradtak együtt, mert akkoriban a faluban egy évre jutott kettő új ismerős, akik közül az egyik úgy nézett ki, mint egy szappantartó, a másik meg az apu haverjának volt az alkoholista tesója, akinek mindig malteros volt a körme alja.
Itt meg éppen oltják a meszet
Ez napjainkban már egy kicsit másként működik, főleg a nagyobb városokban. Nem akarom beléd vágni az ideget, de ezek a száraz tények: a csajoddal egy nap több száz ember megy szembe az utcán, a Facebookon több tucatnyian lájkolják a bejegyzéseit – az egyik genyó közülük tutira le akarja varrni -, azokról a lányokról meg ne is beszéljünk, akik a párjukkal közös képpel nyomulnak a Tinderen. (És most a te érdekedben nagyon remélem, hogy nem a barátnődről van szó!) Szóval baj van, nem kicsi.
A fogyasztói társadalom egyébként is a következő dogmára épül: jön, használod, végül elhasználod, majd jöhet a következő. A választék végtelen, mindig van valami, aminek jobb az íze, jobban néz ki, vagy ha más nem is, divatosabb, mint az előző modell. Lehet ellene kapálózni, de ha így mennek tovább a dolgok, az emberi kapcsolatokkal is ugyanaz lesz a helyzet, mint a kétévente cserélt mobiltelefonokkal.
Félelmetes? Naná, hogy az! Isten hozott a huszonegyedik században! :((
Forrás: blogmania.hu
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
