Az atya miséi eltérnek a szokásostól.

Elkezdett kóbor kutyákat befogadni, ugyanakkor a templomba is beengedi az állatokat, és megpróbál nekik szerető otthont találni.

João Paulo Araujo Gomes atya, Brazíliából, Gravatá városából, az együttérzés és a kedvesség inspiráló példája. A pap, aki a santanai község plébániáját vezeti, hatalmas változást hozott a környék elhagyatott kutyáinak életében az elmúlt években.

Gomes atya elviszi a kutyákat a templomba (miután az állatorvos minden esetben a jóváhagyását adja), hogy a misére érkező családoknak lehetőségük legyen megkedvelni az ebeket, és örökbe fogadják őket.

Gomes atya azt mondja, mindig is szerette az állatokat, de csak akkor érezte úgy, hogy az elhagyott kutyák megsegítése a küldetése, amikor 2013-ban megérkezett a santanai plébániára.

„Néhány önkéntes eljött hozzám sütiket eladni, hogy segítsenek egy kóbor állatokkal foglalkozó projektnek. Hagytam, hogy a misék alatt reklámozzák a sütijeiket, majd elkezdtem részt venni ennek a civil szervezetnek a projektjeiben.” – mondta a pap.

Amikor Gomes atya megtudta mennyi elhagyatott állat él nehéz körülmények között a település utcáin, úgy döntött, befogadja őket a templomba, és a misék alatt próbál nekik otthont találni.

Ő maga is befogadott kóbor kutyákat az otthonába, és segít a súlyosan beteg állatok gondozásában.

„Önkéntesek támogatásával elkezdtem befogadni néhány állatot, akikkel rosszul bántak. Több súlyosan beteg kutyának segítettem. Néhányat a plébániára vittem, és később örökbe fogadták őket. Végül három kutya maradt nálam. Most ők a gyermekeim, és az ágyamban alszanak.” – mesélte Gomes atya.

Amellett, hogy a templomon kívül etetőket helyez el a kóbor állatoknak, hogy ehessenek és friss vizet ihassanak, a templom ajtaja is mindig nyitva áll a kutyák előtt, ha szükségük van egy biztonságos helyre, ahol megpihenhetnek.

„Az, amit teszek, csak egy csepp az óceánban, a probléma nagyságát tekintve. Bárcsak minden állatot befogadhatnék, de sajnos megvannak a korlátaink' – mondja a pap.

„Az állatokról, és általában a természetről való gondoskodás az Isten és a bolygó iránti szeretet egyik nagyszerű jele, gesztusa. Fejlesztenünk kell az együttérzésünket. A túl sok erőszak, agresszió és vádaskodás hatására a sokszínűség a háború és a harc színterévé válik, és az együttérzés az egyetlen orvosság.” – mondja Gomes atya, aki megfogadta, hogy amíg csak él, mindig gondoskodni fog ezekről az elhagyatott állatokról.

„Ide mindig bejöhetnek, alhatnak, ehetnek, ihatnak, menedéket találhatnak itt, mert ez Isten háza, ők pedig Istentől valók. Ha én vagyok a legnagyobb bűnös, aki beléphet ebbe a templomba, akkor képzeljük csak el ezeket a négylábú angyalokat. Senki sem nyúlhat a védenceimhez.” – írta Gomes atya egy Facebook bejegyzésben.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!