Tájékoztató a nők kedvezményes, negyven év utáni nyugdíjba vonulásának szabályairól!
Számos megkeresés érkezett a nők 40 év jogosultsági idő után igénybe vehető öregségi nyugdíjba vonulási lehetőségével kapcsolatban. Emellett sokan érdeklődnek az iránt is, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni e jogosultság igénybe vételéhez, illetőleg, hogy milyen időtartamokat lehet beszámítani a 40 évbe.
Tájékoztatónkban ezekre a kérdésekre kívánunk választ adni és összeállítottuk azokat a legfontosabb jogszabályi rendelkezéseket és az eljárási rend azon konkrét szabályait, amelyek kellő iránymutatást adnak arra, hogy a nők milyen feltételek mellett vehetik igénybe a 40 év jogosultsági idő után a nyugdíjba vonulás lehetőségét.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 2011. január 1-jétől hatályos 18. § 2a)-2d) bekezdése szerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíját megállapítják, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magán nyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjai szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
(„Tbj. 5. § (1) E törvény alapján biztosított
1. a) a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,
b) a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját –, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,
e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
f) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy – a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével –, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét„)
Az a nő tehát, aki kereső tevékenységgel és a gyermekneveléssel összesen legalább 40 év jogosultsági időt szerzett, az életkorától függetlenül nyugdíjba vonulhat.
Jogosultsági időnek minősül:
- a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony,
- a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.
- a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXII. törvény alapján a prémiumévek programban való részvétel időtartama függetlenül attól, hogy a résztvevőt munkavégzésre kötelezték vagy sem,
- az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás ideje, vagyis az ezen időszakban végzett alkalmi munkavállalói napok,
- az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavégzés időtartama,
- a gyermekgondozási segély folyósítása alatti – a vonatkozó jogszabályban engedélyezett – munkavégzés időtartama (figyelemmel arra, hogy ilyen esetben a gyermekgondozási segély munkavégzéssel azonos időtartamra eső folyósítási idejét „gyermekneveléssel töltött időként” a szolgálati idő kétszeres számításának tilalma miatt nem lehet beszámítani),
- a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként egyébként szolgálati időnek minősülő időtartam azzal, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag esetén kizárólag a tagság időtartama minősül jogosultsági időnek, az első belépés teljes naptári éve nem,
- a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlata, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát is,
- a korkedvezményre jogosító munkavégzés időtartama az öregségi nyugdíjjogosultságra vonatkozó általános szabályok szerint, valamint
- a Tny. 39. §-ának hatálya alá tartozó időtartam az arányos szolgálati időszámítás alkalmazása nélkül.
A kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kétfelé kell bontani az időket, amelyeket figyelembe lehet venni (a Tny. 18. § (2b) alkalmazásánál):
- az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint a (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban töltött időt,
- az 1998. január 1-jét megelőzően pedig a hivatkozott jogszabályban felsoroltakkal egyező jogviszonyban töltött időtartamokat.
A Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet 12. §-a részletesen tartalmazza azoknak a biztosítási jogviszonyoknak a megnevezését, amelyek időtartama az 1998. január 1-jét megelőző időszakra a jogosultsághoz beszámítható. Ilyen például a kisiparosként, a magánkereskedőként, a gazdasági munkaközösség tagjaként, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, a kisszövetkezet tagjaként, a külföldi munkavállalóként, a munkaviszonyban nem álló előadóművészként, az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként szerzett szolgálati idő.
Nem vehető figyelembe jogosultsági időként:
- a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama,
- az egyébként szolgálati időként elismerhető tanulmányi idő,
- a passzív, vagyis a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított táppénz időtartama,
- az 1998. január 1-jét megelőzően – nem gyermekgondozás, vagy –ápolás miatt igénybevett – fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek minősülő első 30 napja.
Az öregségi teljes nyugdíj megállapíthatóságához szükséges további kritérium az, hogy a jogosultság szempontjából feltételként szabja meg a Tny. az alábbiakat:
- a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek a negyven évből el kell érnie legalább a harminckét évet, illetve ha az igénylő nő részére súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, akkor a harminc évet,
- ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt, úgy a fenti bekezdésben hivatkozott harminckét, illetve harminc év jogosultsági idő egy évvel, valamint minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken.
A törvény rendelkezése szerint saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 12. § (2) bekezdés szerinti feltételeknek, azaz
- aki kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül,
- akit szociális intézményben 30 napot meg nem haladóan helyeztek el, vagy
- aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában tartózkodik.
A „nők negyven éves nyugdíja” iránti igényt alapesetben a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet szabályai szerint a lakóhely szerint illetékes Kormányhivatal Nyugdíjbiztosító Igazgatóságához kell benyújtani. Amennyiben a nyugdíjra jogosult személy utolsó biztosítással járó jogviszonya a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal fennállt szolgálati viszony volt, akkor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, és ez esetben a következők szerint kell eljárni.
A katonák esetében a „nők negyven éves nyugdíjának” igénybe vétele az alábbiak szerint alakul:
2013. június 30-ig a jelenleg hatályos Hjt. (2001. évi XCV. törvény) 59. § (2a) bekezdése előírja, hogy a hivatásos állomány nő tagjának szolgálati viszonyát kérelmére felmentéssel kell megszüntetni, ha rendelkezik a Tny. 18. § (2a)–(2d) bekezdése szerinti jogosultsági idővel.
2013. július 1-jétől az új Hjt. 62. § (2) bekezdés g) pontja) alapján viszont az állomány szolgálati jogviszonyát kérelmére felmentéssel akkor kell megszüntetni, ha a Tny. 18. § (2a) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel legkésőbb a felmentési idő leteltekor teljesül.
E szabály szerint tehát, ha az érintett katona igazolja, hogy rendelkezik a „nők negyven éves nyugdíjának” igénybevételéhez szükséges jogosultsági idővel (2013. január 1-je előtt ezzel kapcsolatosan szolgálati idő elismerési kérelmet lehetett előterjeszteni a területileg illetékes Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságánál, 2012. december 31-ét követően pedig hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet kell benyújtani a fenti szervhez), akkor kérelmére
- június 30-ig legkorábban a jogosultsági idő elérésének időpontjában fel kell őt menteni a katonai szolgálat alól,
- július 1-jét követően a szolgálati jogviszonyt akkor kell megszüntetni, ha az érintett állomány tagja legkésőbb a felmentési idő leteltekor rendelkezik a 40 év jogosultsági idővel.
Az érintett katona „nők negyven éves nyugdíjba” vonulásakor a speciális személyügyi feladatok az alábbiak szerint alakulnak:
A Honvéd Vezérkar Személyzeti Főcsoportfőnökség SZCSF/59-132/2012. számú tájékoztatója értelmében a hivatásos és szerződéses katonai szolgálat létesítéséről, módosításáról, megszüntetéséről, tartalmáról, valamint az integrált személyügyi igazgatás és egységes nyilvántartás rendjéről szóló 10/2002. (III. 5.) HM rendelet 137. § (3) bekezdés b)–c) pontja alapján a személyügyi alapnyilvántartást vezető szervnek az érintett állomány esetében a szolgálati viszony megszűnését követő 20 munkanapon belül a személyi anyaggyűjtőt a lakóhely szerint illetékes katonai igazgatási szervhez kell megküldenie.
Az elektronikusan vezetett nyilvántartás alapján ezen állomány szolgálati viszonyát a MH KGIR+ rendszerben a „Szolgálati viszony megszüntetés – nyugállományba helyezés” (K4) intézkedés eljárási szabályai szerint kell megszüntetni. Az intézkedés során a „Nyugdíjmegállapító Osztály (5000)” személyügyi területet és az „N – Nyugállományú katona” személyi csoportot kell kiválasztani.
Ezzel egyidejűleg a személyügyi szervnek a nyugállományba helyezés tényéről értesítenie kell a HM Közgazdasági és Pénzügyi Hivatal Szolgálati Járandósági és Járulékalapú Ellátások Osztályát (HM KPH PEI SZJJEO).
Az ellátás igénybevételére jogosult hivatásos katonák figyelmét nem szabad elkerülnie annak, hogy az ellátás iránti igényüket a rendszeresített igénybejelentő-lapon – a személyügyi és érdekvédelmi nyilvántartás pontos vezetése érdekében – (ONYF. 3515-272/B. számú igénybejelentő-lap, megtalálható a www.onyf.hu -n) a HM Közgazdasági és Pénzügyi Hivatal Pénzügyi és Ellenőrzési Igazgatóság Szolgálati Járandóság és Járulékalapú Ellátások Osztálya útján érvényesítsék
Forrás: kormany.hu
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
