Kiüresedtek a kirakatok. A boltokban és a lelkekben is. Most már nem kell mutogatni, hogy ki mit akar eladni másoknak.
Jönnek a hétköznapok. Nincs már színjáték, nincs közös családi ebéd műmosollyal, nincs ajándékkal megvásárolt szeretet, nincs remény, hogy mostantól majd minden másképp lesz.
Csak a mindennapi rutin marad. Kinek az, hogy menekül otthonról, kinek az, hogy terrorizálja a másikat, kinek a hideg, néma közöny, kinek az elfojtott indulat.
És vannak azon kevesek, akiknek emlékeztetőt jelentenek az ünnepek. Nem fedősztorit, nem búvóhelyet, nem gyakorlatba soha át nem ültetett elméletet, hanem emlékeztetőt arról, hogy mik a valódi értékek.
Ők azok, akik mindennap úgy élnek, mintha egy picit Karácsony lenne. Nem az a hazug kirakati, hanem az, ami tiszta gyermeki lelkükben ébred.
Két Karácsony között is.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
