1. Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2. Kutya a lakásban? Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, együtt heverünk a kanapén.
3. Sok lemondással és macerával jár? Egy ember talán nem? A kutyám a legrosszabb napokon sem „csinálnám vissza”.
4. Inkább a “katalógus-lakásról” mondok le, mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogyan a tappancs-nyomok is. Jut eszembe, te is másnaponként takarítasz? Vagy ne gyere, vagy gyere játszós ruhában és ne fintorogj!
5. Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Igen, sokba. Ezeréves tévém van és nincs luxus kocsim.. Viszont nem költök alkoholra, cigire, se drogokra és luxus-utakra. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál vagy „élvezetnél”!
6. Ne szólj bele, hogy nevelem! Én élek vele. Neked csak egy kutya, nekem társ. Különben is, ő volt előbb, nem te. Úgy tűnik, ő marad tovább is…
7. Hogy zárjam ki a szobából?! Én se kérlek rá, kösd ki a gyereked, amíg ott vagyok…
8. Ne küldd el, ha örömmel megy hozzád üdvözölni. Ha esetleg nyálas lettél, szerencsére van fürdőszobám meg szappanom.
9. Nem kell elmondanod a véleményed arról, miért van lakásban és miért jöhet fel az ágyra. Így szeretem, nekem ez természetes. Pont.
10. A kutyám mindig velem van. Ha szükségem van rá, megvigasztal, jókedvre derít, nyugalmat hoz az életembe. Őszinte, megbízható, a lényegem látja. Feltétel nélkül szeret, egyenes jellem, önzetlen. És te?
